Love me!

Valójában egészen szerencsésnek  mondhatom magam, mert csupán egyszer törték össze a szívem, és akkor is csak nemes egyszerűséggel földhözvágták, nem volt nagycirkusz, sem szándékos késforgatás. Szerencsére maradandó károkat nem okozott az eset, azóta is dobog, érez, és szív alakja van, csupán az önbizalmában esett némi csorba. Az eset óta, ha valaki kopogtat, először az Eszem megy ajtót nyitni, hidegen, következetesen felméri terepet, és ha mindent biztonságosnak vél, átadja az Illetőt a Szívemnek, aki ilyenkor vagy elkezd hevesebben verni, vagy nem. :)

A naivitásomnak köszönhettem a sebet. Akkor még azt gondoltam, a csók tényleg szerződés és az ölelés mindig őszinte, meg természetesen minden áron az kellett, amit nem kaphattam meg. Küzdelmes tanulság volt, de hatásos. Mára teljesen kihevertem a dolgot. Néhány évvel a Vége után összefutottam Rombolóval, boldogan éreztem, hogy nem érzek semmit. :)

Azóta nem osztogatom csak úgy a helyeket a szívemben, azt igenis ki kell érdemelni. Nem elég szépen mosolyogni, megdicsérni a szemem színét, megígérni, hogy örökre, meg mindig, meg nagyon, és bizonygatni, hogy komolyan. Ezek csak szavak...
Van egy okos mondás, miszerint, ne arra figyelj, hogy mit mond, hanem arra, hogy mit csinál. 

Ha megtisztellek a bizalmammal, és odaadom a szívem, légyszi ne dobáld, mert még a végén leejted! És ha előre tudod, hogy nem kell, nem tudsz rá vigyázni, akkor meg csakúgy, szórakozásból, unalomból, becsvágyból ne rabold el! Köszi!

A szívritmus zavar

Egy jó barátnőm komoly szívritmus zavarban szenved. Nem az a szíve rendetlenkedik, amelyik dobog, hanem amelyik érez.

A pontos diagnózis: szerelmi bánat. A betegség szörnyű, szomorú, kellemetlen, fájdalmas, sőt! kibírhatatlan fajtája támadta meg néhány hónapja.

A "nem baj, találok én nála sokkal jobbat" fázissal kezdődött. Mosolyogva, tartással, végtelennek tűnő reményekkel kezdte meg szingli életét, miért is ne így történt volna, hiszen gyönyörű, okos, kedves, intelligens lány, a kapcsolat meg se veled, se nélküled, vagyis inkább se veled jelzővel volt illethető az utolsó hónapokban. Igyekeztem támogatni, ahogy egy barát teszi, nem volt nehéz azt mondanom, amit ilyenkor kell(/vár), pontosan ez volt az én józan véleményem is. "Jól csináltad, ennek valóban véget kellett vetni, nem voltál már boldog, csak húztátok egymás idejét, biztosan találsz majd nála sokkal "jobbat"".

Aztán néhány önelemző, áttrécselt éjszaka után nagy reményekkel megkezdődött a vadászat. Lelkiismeretesen róttuk a bulikat, a baráti összejöveteleket, bújtuk a Facebookot. BFF-hez illően, hajat göndörítettem, sminkeltem, stílustanácsokat osztogattam, SMSeket fogalmaztam, profil képeket checkoltam. (Nem mintha én értenék mindehhez, egyszerűen csak ezt kívánta meg a helyzet és az én törött szívű, sebzett lelkű barátnőm.) Életemben összesen nem bőgtem még végig ennyi szerelmes, romantikus filmet, mint ezalatt a pár hét alatt, vele.

Néhány átmulatott éjszaka, félresikerült randi és rengeteg vaníliafagyi fehér borral vacsora (tényleg használ!) után jött "az összes férfi szemét (, vagy nem érdekel)" fázis. Nem tudom melyik kategória a rosszabb; megbízható, kedves, odaadó, de ennek ellenére (vagy pont emiatt) nem kell; vagy kihasznál, átvág, otthagy, és ennek ellenére (vagy pont emiatt) kezd érdekelni... Nekiláttunk megint az elemzésnek. 

Milyet is keresünk? Legyen jóképű, intelligens, kedves, de ne túl kedves, izgalmas, sportos, humoros, tisztelettudó, legyen jó az ágyban, legyen sikeres, rendelkezzen egzisztenciával, legyen rossz fiú, aki csak miatta néha jó fiú, huncut szemű, szép mosolyú, legyen határozott, de gyengéd, pontos, kreatív, jól öltözött, ja és szingli! meg nem árt, ha van tetkója (, de ez már csak részletkérdés, ha most nincs, hát majd később lesz). Oh, és ne csak elviselje, kedvelje is Szíve választottjának legjobb barátnőit. 

Azt hiszem ez volt az utolsó pont a listán, mielőtt elfogyott a fagyi, vagy a bor...

Idő közben a "lehet mégsem kellett volna szakítanunk, nem volt Ő olyan vészes, vajon gondol e még rám" életérzés lett úrrá rajta, amelynek élét a "Tudom, hogy sosem lenne már a régi. Nem véletlenül szakítottunk. és a Nem akarom újrakezdeni" mondatokkal igyekszik néha elvenni.
Most nap mint nap ez a lemez kerül elő, én szívesen hallgatom, egyrészt örülök, hogy nekem mondja; másrészt ő is hetente megvitatja velem a kérdést, miszerint a göndör, vagy az egyenes haj áll jobban az arcformámhoz?. Minden alkalommal egyértelműen a szakítás helytállósága és a hullámos tincsek mellett döntünk.

Az egyik barátom mondta egyszer, hogy amikor egy medencében úszol a Nagy Fehér Cápával, könnyű másnak a partról tanácsokat osztogatni: "Rendben, ne hisztizz, nyugalom, ha látod, hogy úszik feléd, támadni készül, ne ess pánikba! Koppints egy nagyot az orrára, attól majd megijed és békén hagy egy időre. Mindjárt dobom a mentőkötelet." A medencében küzdve, szinte lehetetlen megfogadni a segítő szándékú tanácsokat, mégis úgy gondolom nem hiába ácsorognak a parton. Ők a barátaid, megmenekülni nem tudnak helyetted, de mindannyian segíteni szeretnének, és a legnagyobb segítség, amit nyújtani tudnak, az az, hogy ott vannak veled...

A szívritmuszavar leghatékonyabb gyógyszere: a barátok (meg vaníliafagyi fehér borral)

Véres manikűr

A Halloween kihívás második témája: vér

Megszokhattátok már tőlem, hogy manikűrök tekintetében mindig az egyszerű és könnyed sikert ígérő megoldásokat kedvelem. (Nem véletlenül a kedvencem a celluxos technika, hiszen azt szinte képtelenség elrontani, de a végeredmény mindig nagyon mutatós.) 

A második témához is egy gyorsan, könnyen kivitelezhető manikűrt választottam. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, kedvet kaptam hétköznapra is elkészíteni, kevésbé horrorisztikus színekkel, a lágyabb összhatás érdekében. :)

Halloween kihívás

A Halloween kihívás első témája: sütőtök

Én is belekezdtem a sorozatba, tehát ezen túl minden harmadik nap igyekszem jelentkezni majd egy-egy manikűrrel a megadott témában. Íme az első. :)

lila+piros

Még a legelső félhold manikűrös bejegyzésem alkalmával kedvet kaptam a 10 ujjas változat elkészítéséhez. Akkor csak 4 ujjam részesült a megtiszteltetésben, de tegnap elkészítettem az összesre ezt a nagyon egyszerű díszítést. :)

Így néz ki a végeredmény:

Hogy tetszik nektek? Ti is szoktátok ezzel a technikával díszíteni a körmeiteket?

Moyra és Essence lakkokat használtam az alkotáshoz, sajnos most nincsenek nálam, fejből pedig nem tudom milyen árnyalatúak. Ha érdekel titeket a számozásuk, jelezzétek, és később pótolom az elmaradást. :)

Szép napot kívánok Nektek!