Élet, Szabadság, Boldogság

"Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a 
jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre."

/Részlet Az amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozatából/

Magától értetődőnek tartjuk, hogy élünk. Észre sem vesszük, hogy lélegzünk, természetes, hogy táplálkozunk, pihenünk, dobog a szívünk...

De az élet nem csak ezen funkciók összességéből áll. Az élet sokkal több ennél!

Mikor érezted utoljára, úgy igazán, hogy élsz?

Elveszni egy táj szépségében, Szeretted ölelésében. Régen vágyott csókot kapni, másoknak örömet okozni. Hallgatni a Szerelmed szívdobogását, ruha nélkül aludni, dicséretet adni. Örömből könnyezni, sírni mert hiányzik. Rég nem érzett, kedves illatot szagolni; megbotránkozni; idegenekkel összemosolyogni; idegenektől bókot kapni. Barátokkal beszélgetni, kacsákat etetni, kiscicákat simogatni. Sikítani a csúszdán, Anya borsófőzelékét enni, kézcsókot fogadni...

Megtalálni a boldogságot, élvezni a szabadságod!

"jó néha sötétben a Holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni.

jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni.

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek."

Tell it!

Egy barátnőm kezdte a beszámolót: Én már az első randin közlöm velük, hogy lassan szülni szeretnék három, de inkább négy gyereket. Nem árulok zsákbamacskát, ha tetszik, maradsz, ha nem, lehet elmenni! Öreg (23) vagyok én már a taktikázáshoz. Mindig elmondom nekik: Felnőtt emberek vagyunk, ne szórakozzunk egymással! Ha hiányzol, fel foglak hívni, te is csörögj rám nyugodtan, ha beszélni szeretnél velem!...

Kevés ember áll annyira közel hozzám, hogy egy pillantásból tudja mire gondolok. Bármennyi, számomra tökéletesen egyértelmű utalást teszek, jelzem a lehető legtöbb módon, a többség észre sem veszi, nem érti, vagy ami még rosszabb félreérti. 

Szóval egy ideje én is inkább nyílt lapokkal játszom. Elmondom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem.  Elmondom, ha fáj; felhívom, ha hiányzik; rákérdezek, ha nem értem.

Ha nem mondod el másoknak egyértelműen az elképzeléseid, mégis hogy várod el, hogy úgy viselkedjenek veled, ahogy azt te szeretnéd? Nem tudják teljesíteni a kívánságaid, ha azt sem tudják mire vágysz!

Gyakorolj! Mert, ha egyszer találkozol egy Jó Tündérrel, aki hajlandó teljesíteni a kívánságod, neki is pontosan kell majd elmondanod, hogy mit szeretnél! Érthetően, egyértelműen kell szavakba öntened a vágyad, mert még ők sem olvasnak a gondolataidban! :)

Tesók

Eredetileg volt két nővérem és egy öcsém.
Nagyon szerettem volna egy bátyót.

Pestre költözésem után egy sokadik hazalátogatós hétvégén meglepetés fogadott otthon. Vagy azért, mert annyira erősen akartam, vagy azért, mert ez az élet rendje, az öcsém eltűnt, pontosabban átalakult. :) Lett egy bátyóm.

Először az volt furcsa, hogy a sámliról is pipiskednem kell, ha puszit szeretnék adni neki.

Aztán feltűnt még néhány dolog...
Kérdezés és különösebb erőfeszítés nélkül kap a hóna alá, emel fel, tesz le arrébb, ha épp az útjában vagyok. A Verdás pólóit lecserélte kockás ingekre. Annak ellenére, hogy Apa szakállat visel, a fürdőszoba gyakran úszik az aftershave-ben. A kinőtt cipőiben én csónakázni tudok. A kedvenc matchboxa nem fér be a szobájába, ezért a garázsban tárolja. Rám szól, ha ebéd előtt csokit eszem. Suli helyett munkába jár, narancslé helyett pedig sört iszik nyáron (is). 

Nagy lett, erős és bátor. Kerekebb elképzelése van a világról, mint három év előnnyel nekem.

 "Mosolygok, mert a testvérem vagy és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit!" :)

A tesóinkat a szüleinktől kapjuk ajándékba, azért, hogy sose legyünk egyedül. Mivel vissza nem váltható ajándékról van szó, hiába nem kedveljük elsőre, (vagy azért, mert pici, nyálas és folyton csak kérdez; vagy azért, mert nagy, ügyes és kérés nélkül elveszi tőlünk azt, ami kell neki) meg kell tanulnunk együtt élni vele.  

Az ajándékokat nem illik kritizálni, bírálni, és az a minimum, hogy legalább egy próbát teszel, hogy megszeresd azt, amit kaptál!... Az ajándékokat el kell fogadni és az ajándékoknak örülni kell! :)