Free hugs

A legjobb dolgok a világon ingyen vannak. Ilyen az ölelés is.
Az összes nyelven ugyanazt jelenti, mégis többet mond minden szónál.
Nem kell hozzá ok, magyarázat, vagy indok.
Soha nincs olyan, hogy nem áll jól, vagy nincs belőle a méretedben.
És mindig, MINDIG van kivel csinálni!
Csináld!
Íme egy kis inspiráció hozzá! Kellemes időtöltést! :)

 

More love...

Amikor találkozol Valakivel, aki tetszik és az a Valaki, viszonozza az érdeklődésed, egy időre mindig megváltozik a világ. A szíved majd kiugrik a helyéről, ha megölel; remegsz, ha meglátod; zavartan mosolyogsz, elpirulsz, ha rád néz... (Ha ezeket nem érzed, biztos, hogy rossz emberrel vagy rossz helyen! Biztos nem Ő az! Keress tovább! :))

Szebben csiripelnek a madarak, a magassarkúd sokkal kényelmesebb, mint egyébként, a szájfénykollekciód a fiók mélyén porosodik, felesleges is felkenni... A beceneved Nyuszira, Cicára, vagy Baby-re változik.

Az időd nagy részét az ágyban töltöd, ennek ellenére negyed annyit alszol, mint egyébként.

Legszívesebben minden perced Vele töltenéd, még egy Gossip Girl részt is kihagysz, csak azért, hogy eggyel több csókot lophass Tőle. 

Nem nő szőr a lábadon, és ébredéskor mentol illatú a leheleted. :)

Nincsenek gondjaid, nem érzed a szomjúságot, eszedbe sem jut, hogy kócos vagy, és még az evésre is sajnálod az időt.

A világ izgalmas játszótérré változik. Elkezdesz kibontakozni, tele vagy energiával, rengeteget mosolyogsz, a giccsben is meglátod a szépet...

Telnek a napok, a hónapok, az évek... Már jól ismered azt a mosolyt, az ágyban töltött idő nagy részét pihenésre fordítod, előkerülnek a rúzsok. Tudod mit fog rendelni, ha elmentek vacsorázni, csillagtérkép van a fejedben az anyajegyeiről, szinte már észre sem veszed, amikor olyan édesen jobbra húzza száját.

Szereted, szeret, jó vagy hozzá, jó hozzád. Kialakul a közös nyelvetek, amit csak ti értetek. Hagyományaitok és szokásaitok vannak. Reggelente elkészíti a kávéd, pontosan úgy, ahogy már évek óta minden reggel, langyosan, sok tejjel, egy cukorral. Ha te kelsz előbb, te gyártod le az övét is. Kevés tejjel, cukor nélkül, a barna bögrében.

Továbbra is kedveljük a másik társaságát, kimossuk a zoknijait, ha boltba megyünk tuti kerül a kosárba a kedvenc csokijából, ha a nap végén hazaér, elcsattan a szokásos szájra puszi, a kérdést is feltesszük: "Milyen napod volt?"

De valahogy elfelejtünk úgy igazán szeretni. Elfelejtjük milyen egy igazi, belülről jövő "csakúgyölelés", egy órákig tartó csók, egy bújós filmnézés, amiben a főszereplők MI vagyunk, minden, ami a vásznon megy, csak mellékes... Elfelejtjük igazán értékelni amink van. Elengedjük azt a rengeteg csodát, amit a kapcsolat elején kaptunk a másiktól. Természetessé válik mindaz, ami korábban különlegesnek számított.

Csodálva nézem azokat a párokat, akik sok sok együtt töltött év (házasság, gyerekek, unokák, viharok, mosolyok, betegségek, nélkülözés, könnyek, kacagás...) után is kéz a kézben sétálnak, összebújva ücsörögnek egy padon, csókkal köszöntik egymást, szeretettel és tisztelettel fordulnak a másikhoz. 

Ha ilyennel találkozom, mindig elfog az érzés: Remélem így lesz majd velünk is. 

És már itt el is rontom a dolgot. Mert ezt nem remélni kell, hanem hinni benne, eldönteni és csinálni.

Love me!

Valójában egészen szerencsésnek  mondhatom magam, mert csupán egyszer törték össze a szívem, és akkor is csak nemes egyszerűséggel földhözvágták, nem volt nagycirkusz, sem szándékos késforgatás. Szerencsére maradandó károkat nem okozott az eset, azóta is dobog, érez, és szív alakja van, csupán az önbizalmában esett némi csorba. Az eset óta, ha valaki kopogtat, először az Eszem megy ajtót nyitni, hidegen, következetesen felméri terepet, és ha mindent biztonságosnak vél, átadja az Illetőt a Szívemnek, aki ilyenkor vagy elkezd hevesebben verni, vagy nem. :)

A naivitásomnak köszönhettem a sebet. Akkor még azt gondoltam, a csók tényleg szerződés és az ölelés mindig őszinte, meg természetesen minden áron az kellett, amit nem kaphattam meg. Küzdelmes tanulság volt, de hatásos. Mára teljesen kihevertem a dolgot. Néhány évvel a Vége után összefutottam Rombolóval, boldogan éreztem, hogy nem érzek semmit. :)

Azóta nem osztogatom csak úgy a helyeket a szívemben, azt igenis ki kell érdemelni. Nem elég szépen mosolyogni, megdicsérni a szemem színét, megígérni, hogy örökre, meg mindig, meg nagyon, és bizonygatni, hogy komolyan. Ezek csak szavak...
Van egy okos mondás, miszerint, ne arra figyelj, hogy mit mond, hanem arra, hogy mit csinál. 

Ha megtisztellek a bizalmammal, és odaadom a szívem, légyszi ne dobáld, mert még a végén leejted! És ha előre tudod, hogy nem kell, nem tudsz rá vigyázni, akkor meg csakúgy, szórakozásból, unalomból, becsvágyból ne rabold el! Köszi!

A szívritmus zavar

Egy jó barátnőm komoly szívritmus zavarban szenved. Nem az a szíve rendetlenkedik, amelyik dobog, hanem amelyik érez.

A pontos diagnózis: szerelmi bánat. A betegség szörnyű, szomorú, kellemetlen, fájdalmas, sőt! kibírhatatlan fajtája támadta meg néhány hónapja.

A "nem baj, találok én nála sokkal jobbat" fázissal kezdődött. Mosolyogva, tartással, végtelennek tűnő reményekkel kezdte meg szingli életét, miért is ne így történt volna, hiszen gyönyörű, okos, kedves, intelligens lány, a kapcsolat meg se veled, se nélküled, vagyis inkább se veled jelzővel volt illethető az utolsó hónapokban. Igyekeztem támogatni, ahogy egy barát teszi, nem volt nehéz azt mondanom, amit ilyenkor kell(/vár), pontosan ez volt az én józan véleményem is. "Jól csináltad, ennek valóban véget kellett vetni, nem voltál már boldog, csak húztátok egymás idejét, biztosan találsz majd nála sokkal "jobbat"".

Aztán néhány önelemző, áttrécselt éjszaka után nagy reményekkel megkezdődött a vadászat. Lelkiismeretesen róttuk a bulikat, a baráti összejöveteleket, bújtuk a Facebookot. BFF-hez illően, hajat göndörítettem, sminkeltem, stílustanácsokat osztogattam, SMSeket fogalmaztam, profil képeket checkoltam. (Nem mintha én értenék mindehhez, egyszerűen csak ezt kívánta meg a helyzet és az én törött szívű, sebzett lelkű barátnőm.) Életemben összesen nem bőgtem még végig ennyi szerelmes, romantikus filmet, mint ezalatt a pár hét alatt, vele.

Néhány átmulatott éjszaka, félresikerült randi és rengeteg vaníliafagyi fehér borral vacsora (tényleg használ!) után jött "az összes férfi szemét (, vagy nem érdekel)" fázis. Nem tudom melyik kategória a rosszabb; megbízható, kedves, odaadó, de ennek ellenére (vagy pont emiatt) nem kell; vagy kihasznál, átvág, otthagy, és ennek ellenére (vagy pont emiatt) kezd érdekelni... Nekiláttunk megint az elemzésnek. 

Milyet is keresünk? Legyen jóképű, intelligens, kedves, de ne túl kedves, izgalmas, sportos, humoros, tisztelettudó, legyen jó az ágyban, legyen sikeres, rendelkezzen egzisztenciával, legyen rossz fiú, aki csak miatta néha jó fiú, huncut szemű, szép mosolyú, legyen határozott, de gyengéd, pontos, kreatív, jól öltözött, ja és szingli! meg nem árt, ha van tetkója (, de ez már csak részletkérdés, ha most nincs, hát majd később lesz). Oh, és ne csak elviselje, kedvelje is Szíve választottjának legjobb barátnőit. 

Azt hiszem ez volt az utolsó pont a listán, mielőtt elfogyott a fagyi, vagy a bor...

Idő közben a "lehet mégsem kellett volna szakítanunk, nem volt Ő olyan vészes, vajon gondol e még rám" életérzés lett úrrá rajta, amelynek élét a "Tudom, hogy sosem lenne már a régi. Nem véletlenül szakítottunk. és a Nem akarom újrakezdeni" mondatokkal igyekszik néha elvenni.
Most nap mint nap ez a lemez kerül elő, én szívesen hallgatom, egyrészt örülök, hogy nekem mondja; másrészt ő is hetente megvitatja velem a kérdést, miszerint a göndör, vagy az egyenes haj áll jobban az arcformámhoz?. Minden alkalommal egyértelműen a szakítás helytállósága és a hullámos tincsek mellett döntünk.

Az egyik barátom mondta egyszer, hogy amikor egy medencében úszol a Nagy Fehér Cápával, könnyű másnak a partról tanácsokat osztogatni: "Rendben, ne hisztizz, nyugalom, ha látod, hogy úszik feléd, támadni készül, ne ess pánikba! Koppints egy nagyot az orrára, attól majd megijed és békén hagy egy időre. Mindjárt dobom a mentőkötelet." A medencében küzdve, szinte lehetetlen megfogadni a segítő szándékú tanácsokat, mégis úgy gondolom nem hiába ácsorognak a parton. Ők a barátaid, megmenekülni nem tudnak helyetted, de mindannyian segíteni szeretnének, és a legnagyobb segítség, amit nyújtani tudnak, az az, hogy ott vannak veled...

A szívritmuszavar leghatékonyabb gyógyszere: a barátok (meg vaníliafagyi fehér borral)