saran wrap

Több általam követett blogon is láttam már a saran wrap elnevezésű technikát, szebbnél szebb eredményekkel. :) 

Ehhez a manikűrhöz tökéletes alap volt az Essence 53-as menta árnyalata, amit arannyal díszítettem. Ettől igazán könnyed, tavaszias hangulata lett.

Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, mert látványos eredményt tudunk elérni, gyorsan és egyszerűen.  Sem különösebb precizitás, türelem, vagy kézügyesség nem kell hozzá. Tervezem más színek kombinációját is kipróbálni. 

Nektek mi a véleményetek erről a technikáról?

Aden-27, essence-53 (You belong to me)

Élet a Happy End után

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Bájos arccal, mindig tökéletes frizurával és szoprán énekhanggal dalolta körbe a palotát. Egy napon elrabolta a tűzokádó sárkány és átkot szórt rá a boszorkány. Erre a királylány drámázott egy kicsit, majd hatalmas, rebegő pillákkal, ijedt tekintettel várta szabadítóját. Nem kellett sokáig várnia, a megmentő fehér lovon, hibátlan modorral és koronával a fején érkezett. A szőke herceg kiszabadította, beleszeretett, megkérte, elvette. Nincs min aggódnunk tovább, mostmár tökéletes boldogságban élnek, míg meg nem halnak. A királyfi jól csókol, a hercegnőnek a szőke srácok jönnek be, és biztosan nem kell majd lakáshitelért sorba állniuk a banknál.

Valójában a kihívás akkor kezdődik, amikor úgy érzed, megtaláltad az igazit. Egy jó párkapcsolat kialakítása, fenntartása nagyobb feladat bármelyik átoktörésnél, vagy sárkányölésnél. Akinek volt már hosszú kapcsolata, az tudja, hogy egy idő után felszáll a rózsaszín köd, eltűnik a szivárvány. A vattacukor illatot felváltja az öblítő aromával kevert rántott hús szag. Ott maradtok feketén-fehéren egymásnak, a szerelem nevű drog nélkül. Ő a szennyes mellé dobálja a cuccait. Te arcpakolásban ijesztgeted vasárnaponként. Reggelente megküzdötök a fürdőszobáért, esténként pedig sorsot húztok, hogy ki vigye le a szemetet. Ő fekete asztalt szeretne a nappaliba, te fehéret. Feketét vesztek, fehér csíkokkal. Bekopogtatsz Johnny Depphez a szomszédba, mert nem tudod kinyitni az uborkás üveget. Ő segít neked, te illemtudóan megköszönöd, majd flört nélkül elköszöntök, mert Te foglalt vagy.

Minden jó párkapcsolat mögött kőkemény munka áll. Munka önmagunkért, a másikért és egymásért. Aki mást mondd, annak nem hiszek. Millió kompromisszumot kell kötni egymással, megszokni és elfogadni a másikat.

Ha úgy érzed, megtaláltad Ö-t. A Te szőke, vagy barna (kinek mi a vágya) herceged, akit szeretsz, akivel el tudod képzelni az életed, aki támogat, aki motivál a változásra és aki hajlandó idomulni hozzád, akivel együtt tudsz működni, akivel tesztek egymás boldogságáért és boldogulásáért. Szóval úgy érzed Ő az, de egy kis nehézség jött közbe, ne futamodj meg, ne ess kétségbe. Bármennyire is tökéletesnek tűnt a kapcsolat elején, mindenkinek vannak rossz pillanatai, percei, órái, sőt! napjai, idegesítő szokásai, borzalmas ötletei. Hidd el, minden jól működő rendszer mögött odafigyelés, átgondoltság, alkalmazkodás, kitartás, együttműködés és (néha fájdalmas) összecsiszolódási folyamat áll.

Bárki, bármit is mondd, ez ilyen. Nagyon szép tud lenni, de csak, ha teszel érte.

Gradiens

Ismét elkapott az ihlet, terveim szerint újra lesznek néha NOTD posztok a blogon. Ma hosszú idő óta először készítettem valamirevaló manikűrt. (A régi szenvedélyhez képest az egy színre való lakkozás, lefekvés előtti utolsó percekben,  nem igazán volt nevezhető tisztességes köröm festésnek. :)) Egy-két régi, kedvenc manikűr posztot is visszatettem, NOTD címke alatt megtaláljátok őket.

RoseNail-053, RoseNail-008, Astor-119, miss sporty-113

Az elfogadásról

Attól, mert folyton a középpontban vihog, vagy flegma megjegyzéseket tesz, még nem rossz ember. És ha rossz ember, akkor sem az én dolgom ezt megítélni. Nem tudhatom miért lett olyan, amilyen.

Ő valószínűleg azt nem érti, hogy én miért vigyorgok folyton mindenkire, miért vagyok ilyen nevetségesen naiv, és tök feleslegesnek tartja ezt a rengeteg cukormázat, amivel bevonom magam... 

Nem is kell megértenie, ahogy nekem sem kell tudnom, hogy ő miért olyan, amilyen.

Mindannyian igyekszünk valahogy leplezni a titkainkat. Van, aki inkább egyből támad; van aki saját vélemény nélkül próbál minden irányba a lehető leglátványosabban bólogatni; van aki úgy gondolja, ha kedvesen és ártatlanul mosolyog mindenkire, csak nem érheti baj; mások igyekeznek mindig láthatatlanok maradni...

Ha nem tetszik az, amilyen, akkor sem érdemes a másik megváltoztatásával próbálkozni. Nem fog menni. Utálni pedig végképp felesleges valakit azért, mert nem felel meg az elvárásainknak, vagy az ízlésünknek.

Azt hiszem tényleg az a legjobb, ha elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Így nem támasztunk felesleges elvárásokat felé és mi sem csalódunk akkorá(ka)t. 

Arról nem is beszélve, ha igazán szeretünk valakit, és az a valaki igazán fontos, akkor teljesen mindegy, hogy a tornacipőt vagy a bakancsot részesíti előnyben. A zokniját a szennyesbe, vagy a szennyes mellé dobja. Halat eszik, csirkét, marhát, esetleg vega. A kedvenc inge virágmintás és susogós anyagból van... Akit szeretünk, azt elfogadjuk olyannak, amilyen; azt úgy szeretjük, ahogy van. A többiek cipőjével, zoknijával, ingével meg miért foglalkoznánk?

Talán kicsit rugalmasabban, könnyebben működnének az emberi kapcsolatok, ha megtanulnánk szeretni a mások "másságát", és nem akarnánk annyira görcsösen a magunk ízlésére formálni a többieket. Attól mert "más" még nem biztos, hogy rossz, egyszerűen csak más.