2013. május 17.

Az elfogadásról

Attól, mert folyton a középpontban vihog, vagy flegma megjegyzéseket tesz, még nem rossz ember. És ha rossz ember, akkor sem az én dolgom ezt megítélni. Nem tudhatom miért lett olyan, amilyen.
Ő valószínűleg azt nem érti, hogy én miért vigyorgok folyton mindenkire, miért vagyok ilyen nevetségesen naiv, és tök feleslegesnek tartja ezt a rengeteg cukormázat, amivel bevonom magam... 




Nem is kell megértenie, ahogy nekem sem kell tudnom, hogy ő miért olyan, amilyen.
Mindannyian igyekszünk valahogy leplezni a titkainkat. Van, aki inkább egyből támad; van aki saját vélemény nélkül próbál minden irányba a lehető leglátványosabban bólogatni; van aki úgy gondolja, ha kedvesen és ártatlanul mosolyog mindenkire, csak nem érheti baj; mások igyekeznek mindig láthatatlanok maradni...

Ha nem tetszik az, amilyen, akkor sem érdemes a másik megváltoztatásával próbálkozni. Nem fog menni. Utálni pedig végképp felesleges valakit azért, mert nem felel meg az elvárásainknak, vagy az ízlésünknek.


Azt hiszem tényleg az a legjobb, ha elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Így nem támasztunk felesleges elvárásokat felé és mi sem csalódunk akkorá(ka)t. 

Arról nem is beszélve, ha igazán szeretünk valakit, és az a valaki igazán fontos, akkor teljesen mindegy, hogy a tornacipőt vagy a bakancsot részesíti előnyben. A zokniját a szennyesbe, vagy a szennyes mellé dobja. Halat eszik, csirkét, marhát, esetleg vega. A kedvenc inge virágmintás és susogós anyagból van... Akit szeretünk, azt elfogadjuk olyannak, amilyen; azt úgy szeretjük, ahogy van. A többiek cipőjével, zoknijával, ingével meg miért foglalkoznánk?




Talán kicsit rugalmasabban, könnyebben működnének az emberi kapcsolatok, ha megtanulnánk szeretni a mások "másságát", és nem akarnánk annyira görcsösen a magunk ízlésére formálni a többieket. Attól mert "más" még nem biztos, hogy rossz, egyszerűen csak más.

9 megjegyzés:

  1. Ezt én is így látom. Általában elfogadónak tartom magam másokkal szemben, de van, ami kiveri nálam (is) a biztosítékot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is igyekszem ehhez tartani magam, de olyan ijesztő, amikor azon kapom magam, hogy valaki hülyeséget csinált és azért én idegeskedem. Én bosszankodom, mert más hülye volt... :D Erről kellene leszoknom. :)

      Törlés
    2. Dettó így vagyok vele, nagyon fel tudom húzni magam mások hülyeségein, ideje lenne nekem is leszokni róla..

      Törlés
  2. tudom, hogy komolyabb a téma ennél de igy kora reggel csak annyi jutott eszembe hogy: kizárt hogy együtt éljek egy vegával:$:D

    VálaszTörlés
  3. A csacsik nagyon aranyosak :-D Amúgy jó bejegyzés volt, és sok benne az igazság, elgondolkodtató...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a punk srác és az idős hölgy párosa a nagy kedvenc. :) Köszönöm!

      Törlés
  4. jó bejegyzés, elgondolkodtató és teljesen igaz. :)
    nekem van ehhez egy történetem, van egy nagyon jó barátom, akivel évekkel ezelőtt még utáltuk egymást, aztán volt egy pont, mikor ez az egész megváltozott. egyébként ő nagyon bunkó az emberekkel, ezért nem volt szimpi nekem sem. de ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát és mára már nagyon jóban vagyunk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awwww, imádom ezt a történetet és annyira elgondolkodtatott. :) Sokszor a látszat csal. Most megihlettél. :D

      Törlés